tag:blogger.com,1999:blog-14564505830896752842024-02-20T16:24:14.484-08:00Akaratlan - AmeliaLDarkAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/08644416927821675611noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-1456450583089675284.post-90405947021647457122016-05-08T10:59:00.003-07:002016-05-19T09:15:26.250-07:00Első fejezet <div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Nagyon régóta nem hoztam fejezetet, és nagyon sajnálom ezért remélem tetszeni fog :)</i></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbjbrWW_FSaZE6iU6_KHv0iczJlczyIJWFQ-gewS8MlVmFlteIVvgvPp-3oNsAwWtsx8063OPeisnz2FYy3cZ0XJZ_7Yt4z7zEGbzPk1EjvaCQxluJiH8vwt14grxIZLM2PtDHn5lsnBvm/s1600/10402891_218867168472426_6971296112011365387_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbjbrWW_FSaZE6iU6_KHv0iczJlczyIJWFQ-gewS8MlVmFlteIVvgvPp-3oNsAwWtsx8063OPeisnz2FYy3cZ0XJZ_7Yt4z7zEGbzPk1EjvaCQxluJiH8vwt14grxIZLM2PtDHn5lsnBvm/s320/10402891_218867168472426_6971296112011365387_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-size: 13.5pt;">- Mehetünk. - jövök le szeptember elsején a lépcsőn, iskolai
egyenruhámban, mely egy világoskék blúzból, és egy fekete szoknyából áll, egy
ugyanúgy fekete selyemsál, rajta az iskola megkülönböztető szimbólumával.
Felveszem a cipőm, és a vállamra veszem a táskám.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Rendben! - mondja apa, és kinyitja a
bejárati ajtót, amit miután kijöttem én is, becsukom magam után. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Beülünk a fekete autóba, és némán tesszük
meg azt a pár percet, míg elérünk a fehér, nagy épületig. Bármennyire is jól
tanulok, bármennyire tartanak strébernek, bármennyire sok időt töltök itt,<span class="apple-converted-space"> </span><i>utálom.</i><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Akkor majd otthon - lassít le, majd
végül megáll, de a motort nem állítja le. Tipikus.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Persze.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Majd otthon.<span class="apple-converted-space"> </span></i>- Mivel megkezdődött a tanév, és
ezzel együtt apa kétszer annyit dolgozik, heteket fog kint tölteni külföldön.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Megint, végeláthatatlan ideig, még
halála után is. </i><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Kiszállok a kocsiból, intek, és elhajt.
Sóhajtok, és erőt veszek magamon.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Véget
kell ennek vetnem.<span class="apple-converted-space"> </span></i>Egyenes
háttal, és magabiztos léptekkel közelítek a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Sweet
Angolna's<span class="apple-converted-space"> G</span>imnázium</i> felé.
Amint elérek a félkör alakú, világos márványlépcsőhöz, ami az iskola első
"udvarát" veszi körbe, eszembe jut minden emlék...<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">,,- Jaj hagyd már! - kiálltottam rá Yeremire,
az akkori barátomra, amiért terrorizált egy gyereket, mert valami rosszat
mondott rám. </span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">- De hát...- mondta, majd megadta magát,
és nekilökte a fehér falnak a bejárat mellett. Nem túl durván, de a gyerek
érezte rendesen. Rémülten ült, és várta, hogy most mi fog történni.
Yeremivel ellentétben én akkoriban is már elég nyugodt személyiség voltam, így
csak karon ragadtam a hülyémet, és behúztam a suliba, ugyanis
lassan kezdődött már az óra."</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">,,- Hogy tehette ezt velem?! - ez pontosan
két héttel az eset után történt. Szakított velem, Samantha Felchterért,
a pomponcsapat kapitányáért. A csapatkapitányok összeillenek, nem?
De. Mindenki ezt gondolja. És így is van. El kell kezdenem edzeni, ha vissza
akarom hódítani. </span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">- Jaj Beth... Jobbat érdemelsz nála, vedd
észre! - próbált ugyan észhez téríteni legeslegjobb barátnőm, Jackie Montrose,
kevés sikerrel, mivel én már elterveztem, hogy mit viszek véghez."</span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">,,Az udvaron álltunk, hátul, és vártunk. A
csapatkapitány sérülést szenvedett, ezért újat választottak. Én voltam a
legboldogabb ember amikor kimondták a nevem..."</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;"><br />
</span></i><span style="font-size: 13.5pt;">- Beeeth! - hallom a
nevem, ezért a hang irányába fordulok. Jackie fut felém, majd erősen a karjaiba
zár.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">~~<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Na nem. Kizárt dolog. - A szeptemberi
bálról van szó, miközben az ebédlő felé vesszük az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Naaa...Tök jó lenne..! - Na még mit nem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Neked. De komolyan? Gregory Stone?!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Wallock legjobb barátja. Muszáj
megtenned ezt értem!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Hahh... Szerencsémre társul hozzánk egy
barátunk ezért nem kell erre válaszolnom. Hogy ki is? David Peterson.
Egykor nem gondoltam volna, hogy valaha is legjobb barátok leszünk, de egy jól
elsült fizika projekt „összehozott” minket.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Miről maradtam le? - jár kettőnk közt a
szeme. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- A szeptemberi bálról van szó, és..-
kezdem, de Jackie megszakít.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- ..És Gregory Stone-nal megy Lisbeth, én
pedig Wallock-kal.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Mi? Nem! - Ennek a vitának sosem lesz
vége.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nos, újabb tíz percnyi szócsata után
eldöntjük, hogy van időm eldönteni, legalábbis ezzel a mondattal zárom le ezt
a témát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">~~~~<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Na, akkor este! - Köszönök el a mi kis
csapatunktól - Jackie, David, Selma, Wallock és sajnálatomra Gregory.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Szia - ölel meg legjobb barátnőm, majd felpattanok
a buszra, ami épp indulna el.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Felmutatom a bérletem, és leghátra megyek,
előveszem a zenelejátszómat, és elmerülök gondolataimba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">~~~~<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Megjöttem! - csukom be a bejárati ajtót
magam mögött. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Ledobom a cuccaimat a világos fa komódra,
nem törődve nagyon semmivel. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Milyen volt a suli? - Anya jelenik meg a
folyosó másik végén, de csak egy pillanatra, mert már vissza is megy a konyhába
megforgatni a... talán palacsintát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Köszi, jó. Ma elmegyek este, Jackie-nél
alszok. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Persze, persze, menj csak, de ne maradj
túl sokáig, holnap iskola. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jó, tudom. - Felmegyek az emeletre, és benézek apa dolgozó szobájába. Nincs itthon… Sosincs. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Becsukom magam mögött halkan az ajtót, a kis szobába belépve. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Végigsimítok a régi könyveken, apa asztalán, és leülök a bőrszékbe. <i>Hogy jutottunk el idáig? </i><o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 18px;">Több órát bent töltök a kis helyiségben, majd szépen lassan átvánszorgok saját szobámba készülődni. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">~~~</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrB2RGhnxKt4hmoh85MgQIQzZSINDl4PUbcnfuFL8S-LtcR898kbID97_b-ny7jsu38REgfn-uf8RwoGCgrKeZzWhkZg5Z6rXX79rS-XyZ3jEl-V6esHj8TjKRYfm2rW3pTXHZZT7cgds1/s1600/large+%252815%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrB2RGhnxKt4hmoh85MgQIQzZSINDl4PUbcnfuFL8S-LtcR898kbID97_b-ny7jsu38REgfn-uf8RwoGCgrKeZzWhkZg5Z6rXX79rS-XyZ3jEl-V6esHj8TjKRYfm2rW3pTXHZZT7cgds1/s320/large+%252815%2529.jpg" width="228" /></a></div>
<span style="font-size: 18px;"><br /></span><span style="font-size: 18px;">Mintha teljesen más ember lennék.<i> Ismét. </i></span><br />
<span style="font-size: 18px;">Nem apuci pici lánya, nem a tökéletes Barbie, akit mindig is akartak, hanem <i>önmagam. </i>Persze nem tudnak a valódi személyiségemről a szüleim, de ezzel nincs semmi probléma. Nem kell nekik még egy ok, hogy szívni tudják a vérem, nem kell nekik még egy ok, hogy szégyenkezzenek miattam, és nem kell még egy ok, hogy ne én legyek az, akit megérdemelnek. <i>Mert nem azt érdemlik, amit teszek. </i></span><br />
<span style="font-size: 18px;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 18px;">Miután befejezem a fekete tusvonalam meghúzását, kiengedem a hajamat, beletúrok, felkapom a farmerkabátomat, és belebújok a fekete bakancsomba. A telefonomat zsebre teszem, és lesietek a lépcsőn. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">Anyáék természetesen már nincsenek itthon, valami puccos étteremben teszik a szépet méregdrága pezsgőt kortyolgatva. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><i><br /></i></span><span style="font-size: 18px;">Becsapom az ajtót, és bezárom. Elindulok a sötét utcán a saját kis köreink felé. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">~~~</span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span><span style="font-size: 18px;">A hangulat ismét a tetőfokára hág, az utolsó kör jön. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">A motorok zúgnak, a fiatalok tombolnak - velem együtt. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">David, Wallock, Stone, Jake és három számomra ismeretlen arc áll rajthoz. De mint már mondtam, ez az <i>utolsó kör. </i>A legkülönlegesebb az összes közül, bár megvan mindnek a saját kis bukéja. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">Ennek a menetnek a lényege a gyorsulás - több fővel. Tehát minden srácnak választania kell egy személyt, akire rábízza a motorját, az egész tétet, mindent. A választott személy irányít. </span><br />
<span style="font-size: 18px;">Egyszerű a versenyek lényege, a nyertes vihet egy motort a vesztesek köreiből, a vesztes meg perkál, vagy a motorjával, vagy bankjegyekkel. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">A levegőt átjárja a kipufogógáz, az alkohol és a cigaretta szaga. A betonon fekete keréknyomok... Félkör szerűen állnak az emberek, mi Jackie-vel az első sorban nézzük a történéseket. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">A választás megkezdődik... David egy Selma nevű lányt választ, akiről tudni, hogy bajnok. Fekete hullámos haja, zöld szemei és kedves arca igencsak megtévesztő. A csaj felül David elé, és rajthoz állnak. A másik három srác is választ, egyedül Wallock és Gregory hezitál. Bahh... Mindkét srác felénk veszi az irányt a motorjukon ülve, Jackie már épp megszorítja a karom, amolyan "Felhők felett három méterrel"-es jelenet következik, és, hogy meg ne próbáljam ezt neki elrontani, de ezt benézte. Ugyanis Wallock engem nézett ki, ezért tanácstalanul nézek legjobb barátnőmre, de int, hogy menjek, miközben már a másik motoron elhelyezkedik, ezért követem a példáját. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">Öt éve motorozok, nem lesz problémám ezzel. Jackie is ügyes, a Bajnokról nem is beszélve, de a többieket megelőzöm. <i>Megnyerem, mert eldöntöttem hogy nyerek... És én MINDIG elérem azt, amit akarok. </i></span><br />
<span style="font-size: 18px;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 18px;">Ahogy a rajtzászlót leengedik, mindenki elindul. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">Lehet, hogy Wallock elgondolkozott azon, hogy biztos jól döntött-e, amikor az első kerék megemelkedett alattunk indulásnál, de amikor észrevette, hogy egyetlenegy valaki van előttünk, alább hagyhatott minden aggodalma. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">A visszapillantóból látom, hogy Alias Seggfej és Jackie veszélyesen közel vannak, ezért váltok, és még gyorsabbra veszem a tempót. Szétgyalázom szegény motort, és ha így folytatom, lenullázom... De kit érdekel? Megnyerem és kész. Alig van 50 méter... 45... 36... 20... 12... 8... Elsők vagyunk. De ezen a pár méteren is bármi megtörténhet...</span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">De nem történik. A motor az utolsó pillanatban adja be a kulcsot, <i>de </i>már a célba értünk. Hatalmas üdvrivalgás tör ki, az ováció süketítő. Miután leszáll a tulajdonos mögülem, követem a példáját, és a kulcsokat a kezébe nyomom. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">Megnézzük a versenyfotót... Öt lépéssel veszítettek Alias Seggfejék...</span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">- Ez aaaz! - Hallom meg Hayham (Wallock) üvöltését, és magához ölelve megszorongat. Persze én is örülök. Kikeltem magamból, ünnepeltem velük. </span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">- Válasszunk mocit! - szólok, melyre mindenki felfigyel, és még nagyobb ováció tört ki.</span><br />
<span style="font-size: 18px;">- Hm... Benne vagyok! De... Figyelj, Lisbeth! Válassz! Te nyertél végülis - kacsint rám a partnerem, és próbálok nem ördögi kacajt hallatni, ezért csak pimasz mosollyal fordulok Gregory felé. Tudja, mi következik, és elsápad.</span><br />
<span style="font-size: 18px;"><br /></span>
<span style="font-size: 18px;">Vigyorgok egész éjszaka, és mindig van valami pia a kezemben. Táncolunk, nevetünk, boldogok vagyunk.</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08644416927821675611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1456450583089675284.post-38043070936451328082016-01-19T12:09:00.001-08:002016-01-22T06:21:08.659-08:00Prológus Miután a fél nyaram elment a rokonok látogatására vagy apa céges partijaira, úgy döntöttem, itt a vége. Bezárkózom a szobámba, egy üveg Nutella társaságában, és kedvenc sorozatom negyedik évadjával. Nem tervezem elhagyni kis vackom, de anyukám bejön egy nagy, és vörös ajándékdobozzal a szobámba. Akármennyire is örülök, rájövök, ismételten nem lehet nyugtom. Leülünk az ágyamra, és a kezembe nyomja a csomagot.<br />
<br />
- Ez mi? - nem anyáéktól van, ezt a kis fehér cetliből állítom meg, bár még el sem olvastam.<br />
- Neked jött, bár nem tudom, kitől, vagy hogy mi van benne. Gondoltam felhozom... ó, és ma este öltözz ki. Nyolcra megyünk, <i>nagyon fontos</i>.<br />
<br />
Sóhajtok egy bólintás kíséretében, melyre el is hagyja a menta színű szobát.<br />
Kezembe veszem a kis lapocskát.<br />
<br />
<i>"Valaki más is valódi" </i><br />
<br />
Először rengeteg kérdés merül fel bennem ez kapcsán....<br />
Hogy érti, hogy "valaki más is valódi"?<br />
Egyáltalán <u>ki</u> hogy érti?<br />
Miért küldte?<br />
Mi van a dobozban?<br />
<br />
De nem. Nem bontom ki. MÉG nem.<br />
<br />
~~~~<br />
<br />
Egészen pontosan hét órakor kitör a hiszti a házban.<br />
Késésben vagyunk, anya elfelejtett sütni, ezért el akar menni venni valami méregdrága bort vagy pezsgőt, apa nem találja anya ruhájához illő nyakkendőjét, nekem pedig semmiféle ruhám nincs, amit felvehetnék. Vagyis volt, csak épp olyan nem, amihez épp kedvem lett volna. <i>Tipikus....</i><br />
<i><br /></i>
Miután befejezem vacsorám, úgy döntök, kimaradok ebből a kavalkádból, és felmegyek szeretett kis zugomba.<br />
<br />
Leülök az ágyra, és nézem a falat. Apa nem örülne, ha kihagynám ezt az estét. Anya csalódna bennem, mert nem végzem a kötelességeim. Esélytelen, hogy itthon maradhassak. A szemem <i>a </i>dobozra téved. Mivel nemigen tudok mit csinálni mást, tehát a kezembe veszem, megfogom a fehér selyemszalagot, és kibontom. A földre "ejtem" a csomagolását, és a barna dobozt nézem. Sóhajtok, és felnyitom fedelét. Azaz felnyitottam volna. Hogy miért? Mert anya rám tör, és a szekrényemhez áll, azzal a szándékkal, hogy választ valamit helyettem.<br />
<br />
Amúgy, sikeresen.<br />
<br />
Egy gyönyörű, ,,A" vonalú, púderszínű ruhát választ, hozzá egy fekete, csipke mintájú övet. Megköszönöm, és miután kiment, elkezdek készülődni.<br />
<br />
~~~~<br />
<br />
- Jó estét, Mr. és Mrs. Barloc - üdvözli szüleim az egyik cégvezető, én pedig feltűnés nélkül arrébb sétálok egy pohár pezsgő társaságába. Körübelül fél órán keresztül egyedül jól elvoltam a magam kis világában, de sajnos kirángattak gondolataim közül, mégpedig egy jól irányzott pohárnyi bor. A ruhámra.<br />
<br />
- Idióta! - nézem az egyre növekvő vörös foltot szeretett estélyimen, ahogy az ital szép lassan beivódik a világos anyagba.<br />
<br />
- Tudod, a fejednél nem vörösebb. - felnéztem, hogy kitől származik a mondat, és egyben a "becses ajándék".<br />
<br />
- Stone. Egyre köcsögebb vagy, ugye tudod? - teszem csípőre az egyik kezem, és a szemébe nézve mondom eme kedves szavakat.<br />
<br />
- Akárcsak Te, Elizabeth. - annyira utálom, hogy tudja, hogy idegesíthet azzal, hogy a teljes nevem használja.<br />
<br />
- Csak fogd már be, Gregory - ha Ő így, tőlem ne várjon mást.<br />
<br />
- Rendben, rendben - teszi fel védekezően mindkét kezét, majd hátrál két lépést, végül megfordul, és otthagy. Kezemmel eltakarva a foltot, odamegyek anyához, és elkérem fekete színűAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/08644416927821675611noreply@blogger.com0