Prológus

Miután a fél nyaram elment a rokonok látogatására vagy apa céges partijaira, úgy döntöttem, itt a vége. Bezárkózom a szobámba, egy üveg Nutella társaságában, és kedvenc sorozatom negyedik évadjával. Nem tervezem elhagyni kis vackom, de anyukám bejön egy nagy, és vörös ajándékdobozzal a szobámba. Akármennyire is örülök, rájövök, ismételten nem lehet nyugtom. Leülünk az ágyamra, és a kezembe nyomja a csomagot.

- Ez mi? - nem anyáéktól van, ezt a kis fehér cetliből állítom meg, bár még el sem olvastam.
- Neked jött, bár nem tudom, kitől, vagy hogy mi van benne. Gondoltam felhozom... ó, és ma este öltözz ki. Nyolcra megyünk, nagyon fontos.

Sóhajtok egy bólintás kíséretében, melyre el is hagyja a menta színű szobát.
Kezembe veszem a kis lapocskát.

"Valaki más is valódi" 

Először rengeteg kérdés merül fel bennem ez kapcsán....
Hogy érti, hogy "valaki más is valódi"?
Egyáltalán ki hogy érti?
Miért küldte?
Mi van a dobozban?

De nem. Nem bontom ki. MÉG nem.

~~~~

Egészen pontosan hét órakor kitör a hiszti a házban.
Késésben vagyunk, anya elfelejtett sütni, ezért el akar menni venni valami méregdrága bort vagy pezsgőt, apa nem találja anya ruhájához illő nyakkendőjét, nekem pedig semmiféle ruhám nincs, amit felvehetnék. Vagyis volt, csak épp olyan nem, amihez épp kedvem lett volna. Tipikus....

Miután befejezem vacsorám, úgy döntök, kimaradok ebből a kavalkádból, és felmegyek szeretett kis zugomba.

Leülök az ágyra, és nézem a falat. Apa nem örülne, ha kihagynám ezt az estét. Anya csalódna bennem, mert nem végzem a kötelességeim. Esélytelen, hogy itthon maradhassak. A szemem a dobozra téved.  Mivel nemigen tudok mit csinálni mást, tehát a kezembe veszem, megfogom a fehér selyemszalagot, és kibontom. A földre "ejtem" a csomagolását, és a barna dobozt nézem. Sóhajtok, és felnyitom fedelét. Azaz felnyitottam volna. Hogy miért? Mert anya rám tör, és a szekrényemhez áll, azzal a szándékkal, hogy választ valamit helyettem.

Amúgy, sikeresen.

Egy gyönyörű, ,,A" vonalú, púderszínű ruhát választ, hozzá egy fekete, csipke mintájú övet. Megköszönöm, és miután kiment, elkezdek készülődni.

~~~~

- Jó estét, Mr. és Mrs. Barloc - üdvözli szüleim az egyik cégvezető, én pedig feltűnés nélkül arrébb sétálok egy pohár pezsgő társaságába. Körübelül fél órán keresztül egyedül jól elvoltam a magam kis világában, de sajnos kirángattak gondolataim közül, mégpedig egy jól irányzott pohárnyi bor. A ruhámra.

- Idióta! - nézem az egyre növekvő vörös foltot szeretett estélyimen, ahogy az ital szép lassan beivódik a világos anyagba.

- Tudod, a fejednél nem vörösebb. - felnéztem, hogy kitől származik a mondat, és egyben a "becses ajándék".

- Stone. Egyre köcsögebb vagy, ugye tudod? - teszem csípőre az egyik kezem, és a szemébe nézve mondom eme kedves szavakat.

- Akárcsak Te, Elizabeth. - annyira utálom, hogy tudja, hogy idegesíthet azzal, hogy a teljes nevem használja.

- Csak fogd már be, Gregory - ha Ő így, tőlem ne várjon mást.

- Rendben, rendben - teszi fel védekezően mindkét kezét, majd hátrál két lépést, végül megfordul, és otthagy. Kezemmel eltakarva a foltot, odamegyek anyához, és elkérem fekete színű