Nagyon régóta nem hoztam fejezetet, és nagyon sajnálom ezért remélem tetszeni fog :)
- Rendben! - mondja apa, és kinyitja a
bejárati ajtót, amit miután kijöttem én is, becsukom magam után.
Beülünk a fekete autóba, és némán tesszük
meg azt a pár percet, míg elérünk a fehér, nagy épületig. Bármennyire is jól
tanulok, bármennyire tartanak strébernek, bármennyire sok időt töltök itt, utálom.
- Akkor majd otthon - lassít le, majd
végül megáll, de a motort nem állítja le. Tipikus.
- Persze. Majd otthon. - Mivel megkezdődött a tanév, és
ezzel együtt apa kétszer annyit dolgozik, heteket fog kint tölteni külföldön. Megint, végeláthatatlan ideig, még
halála után is.
Kiszállok a kocsiból, intek, és elhajt.
Sóhajtok, és erőt veszek magamon. Véget
kell ennek vetnem. Egyenes
háttal, és magabiztos léptekkel közelítek a Sweet
Angolna's Gimnázium felé.
Amint elérek a félkör alakú, világos márványlépcsőhöz, ami az iskola első
"udvarát" veszi körbe, eszembe jut minden emlék...
,,- Jaj hagyd már! - kiálltottam rá Yeremire,
az akkori barátomra, amiért terrorizált egy gyereket, mert valami rosszat
mondott rám.
- De hát...- mondta, majd megadta magát,
és nekilökte a fehér falnak a bejárat mellett. Nem túl durván, de a gyerek
érezte rendesen. Rémülten ült, és várta, hogy most mi fog történni.
Yeremivel ellentétben én akkoriban is már elég nyugodt személyiség voltam, így
csak karon ragadtam a hülyémet, és behúztam a suliba, ugyanis
lassan kezdődött már az óra."
,,- Hogy tehette ezt velem?! - ez pontosan
két héttel az eset után történt. Szakított velem, Samantha Felchterért,
a pomponcsapat kapitányáért. A csapatkapitányok összeillenek, nem?
De. Mindenki ezt gondolja. És így is van. El kell kezdenem edzeni, ha vissza
akarom hódítani.
- Jaj Beth... Jobbat érdemelsz nála, vedd
észre! - próbált ugyan észhez téríteni legeslegjobb barátnőm, Jackie Montrose,
kevés sikerrel, mivel én már elterveztem, hogy mit viszek véghez."
,,Az udvaron álltunk, hátul, és vártunk. A
csapatkapitány sérülést szenvedett, ezért újat választottak. Én voltam a
legboldogabb ember amikor kimondták a nevem..."
- Beeeth! - hallom a nevem, ezért a hang irányába fordulok. Jackie fut felém, majd erősen a karjaiba zár.
~~
- Na nem. Kizárt dolog. - A szeptemberi
bálról van szó, miközben az ebédlő felé vesszük az irányt.
- Naaa...Tök jó lenne..! - Na még mit nem.
- Neked. De komolyan? Gregory Stone?!
- Wallock legjobb barátja. Muszáj
megtenned ezt értem!
Hahh... Szerencsémre társul hozzánk egy
barátunk ezért nem kell erre válaszolnom. Hogy ki is? David Peterson.
Egykor nem gondoltam volna, hogy valaha is legjobb barátok leszünk, de egy jól
elsült fizika projekt „összehozott” minket.
- Miről maradtam le? - jár kettőnk közt a
szeme.
- A szeptemberi bálról van szó, és..-
kezdem, de Jackie megszakít.
- ..És Gregory Stone-nal megy Lisbeth, én
pedig Wallock-kal.
- Mi? Nem! - Ennek a vitának sosem lesz
vége.
Nos, újabb tíz percnyi szócsata után
eldöntjük, hogy van időm eldönteni, legalábbis ezzel a mondattal zárom le ezt
a témát.
~~~~
- Na, akkor este! - Köszönök el a mi kis
csapatunktól - Jackie, David, Selma, Wallock és sajnálatomra Gregory.
- Szia - ölel meg legjobb barátnőm, majd felpattanok
a buszra, ami épp indulna el.
Felmutatom a bérletem, és leghátra megyek,
előveszem a zenelejátszómat, és elmerülök gondolataimba.
~~~~
- Megjöttem! - csukom be a bejárati ajtót
magam mögött.
Ledobom a cuccaimat a világos fa komódra,
nem törődve nagyon semmivel.
- Milyen volt a suli? - Anya jelenik meg a
folyosó másik végén, de csak egy pillanatra, mert már vissza is megy a konyhába
megforgatni a... talán palacsintát.
- Köszi, jó. Ma elmegyek este, Jackie-nél
alszok.
- Persze, persze, menj csak, de ne maradj
túl sokáig, holnap iskola.
- Jó, tudom. - Felmegyek az emeletre, és benézek apa dolgozó szobájába. Nincs itthon… Sosincs.
Becsukom magam mögött halkan az ajtót, a kis szobába belépve.
Végigsimítok a régi könyveken, apa asztalán, és leülök a bőrszékbe. Hogy jutottunk el idáig?
Több órát bent töltök a kis helyiségben, majd szépen lassan átvánszorgok saját szobámba készülődni.
~~~
Mintha teljesen más ember lennék. Ismét.
Nem apuci pici lánya, nem a tökéletes Barbie, akit mindig is akartak, hanem önmagam. Persze nem tudnak a valódi személyiségemről a szüleim, de ezzel nincs semmi probléma. Nem kell nekik még egy ok, hogy szívni tudják a vérem, nem kell nekik még egy ok, hogy szégyenkezzenek miattam, és nem kell még egy ok, hogy ne én legyek az, akit megérdemelnek. Mert nem azt érdemlik, amit teszek.
Miután befejezem a fekete tusvonalam meghúzását, kiengedem a hajamat, beletúrok, felkapom a farmerkabátomat, és belebújok a fekete bakancsomba. A telefonomat zsebre teszem, és lesietek a lépcsőn.
Anyáék természetesen már nincsenek itthon, valami puccos étteremben teszik a szépet méregdrága pezsgőt kortyolgatva.
Becsapom az ajtót, és bezárom. Elindulok a sötét utcán a saját kis köreink felé.
~~~
A hangulat ismét a tetőfokára hág, az utolsó kör jön.
A motorok zúgnak, a fiatalok tombolnak - velem együtt.
David, Wallock, Stone, Jake és három számomra ismeretlen arc áll rajthoz. De mint már mondtam, ez az utolsó kör. A legkülönlegesebb az összes közül, bár megvan mindnek a saját kis bukéja.
Ennek a menetnek a lényege a gyorsulás - több fővel. Tehát minden srácnak választania kell egy személyt, akire rábízza a motorját, az egész tétet, mindent. A választott személy irányít.
Egyszerű a versenyek lényege, a nyertes vihet egy motort a vesztesek köreiből, a vesztes meg perkál, vagy a motorjával, vagy bankjegyekkel.
A levegőt átjárja a kipufogógáz, az alkohol és a cigaretta szaga. A betonon fekete keréknyomok... Félkör szerűen állnak az emberek, mi Jackie-vel az első sorban nézzük a történéseket.
A választás megkezdődik... David egy Selma nevű lányt választ, akiről tudni, hogy bajnok. Fekete hullámos haja, zöld szemei és kedves arca igencsak megtévesztő. A csaj felül David elé, és rajthoz állnak. A másik három srác is választ, egyedül Wallock és Gregory hezitál. Bahh... Mindkét srác felénk veszi az irányt a motorjukon ülve, Jackie már épp megszorítja a karom, amolyan "Felhők felett három méterrel"-es jelenet következik, és, hogy meg ne próbáljam ezt neki elrontani, de ezt benézte. Ugyanis Wallock engem nézett ki, ezért tanácstalanul nézek legjobb barátnőmre, de int, hogy menjek, miközben már a másik motoron elhelyezkedik, ezért követem a példáját.
Öt éve motorozok, nem lesz problémám ezzel. Jackie is ügyes, a Bajnokról nem is beszélve, de a többieket megelőzöm. Megnyerem, mert eldöntöttem hogy nyerek... És én MINDIG elérem azt, amit akarok.
Ahogy a rajtzászlót leengedik, mindenki elindul.
Lehet, hogy Wallock elgondolkozott azon, hogy biztos jól döntött-e, amikor az első kerék megemelkedett alattunk indulásnál, de amikor észrevette, hogy egyetlenegy valaki van előttünk, alább hagyhatott minden aggodalma.
A visszapillantóból látom, hogy Alias Seggfej és Jackie veszélyesen közel vannak, ezért váltok, és még gyorsabbra veszem a tempót. Szétgyalázom szegény motort, és ha így folytatom, lenullázom... De kit érdekel? Megnyerem és kész. Alig van 50 méter... 45... 36... 20... 12... 8... Elsők vagyunk. De ezen a pár méteren is bármi megtörténhet...
De nem történik. A motor az utolsó pillanatban adja be a kulcsot, de már a célba értünk. Hatalmas üdvrivalgás tör ki, az ováció süketítő. Miután leszáll a tulajdonos mögülem, követem a példáját, és a kulcsokat a kezébe nyomom.
Megnézzük a versenyfotót... Öt lépéssel veszítettek Alias Seggfejék...
- Ez aaaz! - Hallom meg Hayham (Wallock) üvöltését, és magához ölelve megszorongat. Persze én is örülök. Kikeltem magamból, ünnepeltem velük.
- Válasszunk mocit! - szólok, melyre mindenki felfigyel, és még nagyobb ováció tört ki.
- Hm... Benne vagyok! De... Figyelj, Lisbeth! Válassz! Te nyertél végülis - kacsint rám a partnerem, és próbálok nem ördögi kacajt hallatni, ezért csak pimasz mosollyal fordulok Gregory felé. Tudja, mi következik, és elsápad.
Vigyorgok egész éjszaka, és mindig van valami pia a kezemben. Táncolunk, nevetünk, boldogok vagyunk.
Több órát bent töltök a kis helyiségben, majd szépen lassan átvánszorgok saját szobámba készülődni.
~~~
Mintha teljesen más ember lennék. Ismét.
Nem apuci pici lánya, nem a tökéletes Barbie, akit mindig is akartak, hanem önmagam. Persze nem tudnak a valódi személyiségemről a szüleim, de ezzel nincs semmi probléma. Nem kell nekik még egy ok, hogy szívni tudják a vérem, nem kell nekik még egy ok, hogy szégyenkezzenek miattam, és nem kell még egy ok, hogy ne én legyek az, akit megérdemelnek. Mert nem azt érdemlik, amit teszek.
Miután befejezem a fekete tusvonalam meghúzását, kiengedem a hajamat, beletúrok, felkapom a farmerkabátomat, és belebújok a fekete bakancsomba. A telefonomat zsebre teszem, és lesietek a lépcsőn.
Anyáék természetesen már nincsenek itthon, valami puccos étteremben teszik a szépet méregdrága pezsgőt kortyolgatva.
Becsapom az ajtót, és bezárom. Elindulok a sötét utcán a saját kis köreink felé.
~~~
A hangulat ismét a tetőfokára hág, az utolsó kör jön.
A motorok zúgnak, a fiatalok tombolnak - velem együtt.
David, Wallock, Stone, Jake és három számomra ismeretlen arc áll rajthoz. De mint már mondtam, ez az utolsó kör. A legkülönlegesebb az összes közül, bár megvan mindnek a saját kis bukéja.
Ennek a menetnek a lényege a gyorsulás - több fővel. Tehát minden srácnak választania kell egy személyt, akire rábízza a motorját, az egész tétet, mindent. A választott személy irányít.
Egyszerű a versenyek lényege, a nyertes vihet egy motort a vesztesek köreiből, a vesztes meg perkál, vagy a motorjával, vagy bankjegyekkel.
A levegőt átjárja a kipufogógáz, az alkohol és a cigaretta szaga. A betonon fekete keréknyomok... Félkör szerűen állnak az emberek, mi Jackie-vel az első sorban nézzük a történéseket.
A választás megkezdődik... David egy Selma nevű lányt választ, akiről tudni, hogy bajnok. Fekete hullámos haja, zöld szemei és kedves arca igencsak megtévesztő. A csaj felül David elé, és rajthoz állnak. A másik három srác is választ, egyedül Wallock és Gregory hezitál. Bahh... Mindkét srác felénk veszi az irányt a motorjukon ülve, Jackie már épp megszorítja a karom, amolyan "Felhők felett három méterrel"-es jelenet következik, és, hogy meg ne próbáljam ezt neki elrontani, de ezt benézte. Ugyanis Wallock engem nézett ki, ezért tanácstalanul nézek legjobb barátnőmre, de int, hogy menjek, miközben már a másik motoron elhelyezkedik, ezért követem a példáját.
Öt éve motorozok, nem lesz problémám ezzel. Jackie is ügyes, a Bajnokról nem is beszélve, de a többieket megelőzöm. Megnyerem, mert eldöntöttem hogy nyerek... És én MINDIG elérem azt, amit akarok.
Ahogy a rajtzászlót leengedik, mindenki elindul.
Lehet, hogy Wallock elgondolkozott azon, hogy biztos jól döntött-e, amikor az első kerék megemelkedett alattunk indulásnál, de amikor észrevette, hogy egyetlenegy valaki van előttünk, alább hagyhatott minden aggodalma.
A visszapillantóból látom, hogy Alias Seggfej és Jackie veszélyesen közel vannak, ezért váltok, és még gyorsabbra veszem a tempót. Szétgyalázom szegény motort, és ha így folytatom, lenullázom... De kit érdekel? Megnyerem és kész. Alig van 50 méter... 45... 36... 20... 12... 8... Elsők vagyunk. De ezen a pár méteren is bármi megtörténhet...
De nem történik. A motor az utolsó pillanatban adja be a kulcsot, de már a célba értünk. Hatalmas üdvrivalgás tör ki, az ováció süketítő. Miután leszáll a tulajdonos mögülem, követem a példáját, és a kulcsokat a kezébe nyomom.
Megnézzük a versenyfotót... Öt lépéssel veszítettek Alias Seggfejék...
- Ez aaaz! - Hallom meg Hayham (Wallock) üvöltését, és magához ölelve megszorongat. Persze én is örülök. Kikeltem magamból, ünnepeltem velük.
- Válasszunk mocit! - szólok, melyre mindenki felfigyel, és még nagyobb ováció tört ki.
- Hm... Benne vagyok! De... Figyelj, Lisbeth! Válassz! Te nyertél végülis - kacsint rám a partnerem, és próbálok nem ördögi kacajt hallatni, ezért csak pimasz mosollyal fordulok Gregory felé. Tudja, mi következik, és elsápad.
Vigyorgok egész éjszaka, és mindig van valami pia a kezemben. Táncolunk, nevetünk, boldogok vagyunk.
